Our new artist, Cr.Larten posted her new work! (In Hungarian)
Erkély
November 30, éjjel huszonhárom óra ötvenhét perc.
Erkély. Körülnéz, hová ülhetne. Jobb híján letelepszik a piszkossárga fal tövébe, a földre. Öngyújtó. Fülében közben ott a zene, de még nem indítja el. Majd akkor fogja, mikor beleszippant a szálba.
Elkezdődik. Körülnéz. Pont rálát a tízemeletes panelek utolsó néhány szintjére, a sarki hatalmas, fehér-vörös toronyházra, a közért sárga kéményére, amely folyamatosan füstöl. Fölötte a felső szomszéd szürke vakolatú erkélyének alja.
Feketéskék, párás égbolt egy szelete. Előtte az Erkély belseje, rajta krétarajzok; kék, zöld, piros, narancssárga, élénk színű, mosolygós gyümölcsök. Hétéves korában rajzolta.
Kifúj. Nagy mennyiségű nikotinfüst gomolyog át az erkély peremén, tétován megáll egy pillanatra, majd a sötét, csillagos ég felé menekül. Az oldalsó, sápadt, narancsszínű lámpaoszlop aztán vagy elkapja, vagy nem.
Fekete árny suhan el a panelházak fölött. Denevér. Fővárosban még nem látott denevért, talán kicsit meg is lepődik rajta.
Az erkély koszos. Végigsimít műanyagburkolatán, vörös-fehér ujja vége szürkésbarnává válik. Takarítani kéne.
Kifúj megint. Mátyás királyt a Duna jegén koronázták királlyá. A sok, aranyhímzett palástú nemes is így lehelhette ki a párát, mint ő most a füstöt. Hó is lehetett. Biztosan szép volt.
Alig remeg, nem fázik. Csak a keze mocorog folyamatosan, mintegy ütemre. Maga sem tudja, miért.
Csillagok, csillagok. Szép tud lenni egy novemberi, csillagos, mélysötét éjszaka, ha akar. Most úgy látszik, nem tudja eldönteni, akar-e szép lenni.
Nedves minden. Sötét a beton, de még így is halványan csillog. Nedves az ég is. Inkább érzi, mint látja.
Sötétrózsaszín-szürke hamu. Talán még egy szippantás belefér, aztán el kell nyomja. Már így is túl sok. Feláll, az erkély pereméhez lapítja a szálat, majd kinéz egy pillanatra. Akár ki is eshetne, persze ő nem akar kiesni.
Fekete, kék, narancssárga, szürke, sárga. Mind egy fokkal sötétebb, mint rendesen. És mind egybeolvad.
Feketekéknarancssárgaszürkesárga.
A hamut az utcára söpri, a csikket tisztes távolságba hajítja. Hisz a szüleinek nem szabad megtudnia.
Belép, becsukja az erkélyajtót, megáll. Belefülel a csendbe.
Átöltözik, lekapcsolja a számítógépet, bevackolódik az ágyba.
A puha, meleg, hívogató Semmibe.
Wednesday, 11 February 2009
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment